Iskolatörténet


Az iskolánk névadójáról

Iskolánk névadója, Váradi József 1828-ban született a Hunyad megyében, Bánpatakán. Római katolikus családban született. Gyermekkoráról és fiatal éveiről nem lehet tudni majdnem semmit. A tanulmányait eredményesen végezte, értelmiségi pályát választott, ügyvéd lett. Megjelenése kellemes volt, Sepsiszentgyörgy volt polgármestere ifj. Gödri Ferenc szerint, magas, karcsú, szőke fiatalember volt, nagyon jó hangja volt, szeretett énekelni.

Nagyon fiatalon részt vett az 1848 – 1849 – es forradalomban és szabadságharcban. A harcokban tanúsított  vitézsége miatt kinevezték a honvédsereg főhadnagyának. A forradalom leverése után ő is az emigrációt választotta, Törökországban telepedett le. Más emigránsokkal együtt azt szerette volna elérni, hogy egy újabb európai forradalom keretén belül ismét kirobbanjon a magyar szabadságharc. Ennek érdekében Váradi József és társai felvették a kapcsolatot a szintén Törökországban élő Kossuth Lajossal. 1851 március 29 – én találkoztak Kossuth Lajossal, aki áldását adta a Székelyföldről kiinduló mozgalom megszervezésére. A mozgalom vezetője Makk József honvédőrnagy lett. Makk József elképzelése az volt, hogy a felkelés kirobbanásának a pillanatában Moldvából nagy mennyiségű fegyver érkezik Székelyföldre, a felfegyverzett székely erők képesek lesznek kiűzni az osztrákokat Erdélyből. Makk József egy titkos szervezetet épített ki, ez készítette elő a fegyveres felkelést. Minden magyar lakta megyében voltak bizalmas emberei. Az erdélyi mozgalom vezetője Török János marosvásárhelyi kollégiumi tanár lett. Egy marosi kisbirtokos Bíró Mihály azonban elárulta a mozgalmat, így már 1851 – ben az osztrákok tudomást szereztek a szervezkedésről és elkezdődtek a letartóztatások. Bíró Mihály nem ismerte a mozgalom háromszéki tagjait, így itt még nem történtek letartóztatások.

Makk József nem vesztette el a hitét a mozgalom sikerében, 1852 júliusában Háromszékre küldte Váradi Józsefet. A fiatalember nagy lelkesedéssel fogott a szervezésnek, célja az volt, hogy megbízható embereket szervezzen be. Így csatlakozott a mozgalomhoz Bartalis Ferenc bibarcfalvi kisbirtokos is aki az összekötetést biztosította Makk Józseffel. A Sepsiszentgyörgy melletti falvakban bujkált, szervezte a mozgalmat. 1853 elején megbetegedett, felépülése után tovább folytatta munkáját. 1853 nyarán Zoltánban majdnem elfogták, de sikerült elmenekülnie, mert Háromszéken  a mozgalomban „ szinte minden értelmes ember be volt avatva”.

1853 őszén Váradi úgy érezte, hogy megérett az idő a fegyveres felkelés kirobbantására. 1853 október 2 – án egy 50 fős szabadcsapattal a csíkszentkirályi erdőbe vonult. Élelmet akartak szerezni a helyi lakósságtól, kisajátítottak egy ökröt. A helybeliek vissza akarták szerezni, tolvajoknak hitték őket, jelentették a katonaságnak. Október 6 – án a csíkszeredai katonaság közbelépett, a szabadcsapat tagjai elmenekülte, Váradi Józsefnek Bélafalván sikerült elrejtőznie. Kovács István Háromszék katonai parancsnoka nyomozásba kezdett, és vérdíjat tűzött ki Váradi József fejére. A vérdíj meghozta a várt eredményt. A bélafalvi Bíró Istvánné elárulta Váradi József tartózkodási helyét, a bélafalvi bíró elfogatta. Váradit és a szabadcsapatból elfogott társait Kézdivásárhelyre, később Marosvásárhelyre vitték.

A felségárulási pert Marosvásárhelyen tartották. A vizsgálat ideje alatt Váradi József részletes beismerő vallomást tett. A katonai törvényszék a halálos ítéletet 1854. április 6 – án hirdette ki. Április 10 – én Schwarzenberg tábornok, Erdély katonai parancsnoka megerősítette Váradi József és Bartalis Ferenc halálos ítéletét. A kivégzést Sepsiszentgyörgyön hajtották végre 1854 április 29 – én. Az utolsó éjszakájukat a Lábasházban töltötték. Az akasztást reggel hajtották végre, délutánig hagyták őket a bittón. A szemtanuk szerint Váradi méltósággal és bátorsággal várta a kivégzést, nem mutatott gyávaságot a közelgő halállal szemben. A testeket közös sírba rakták, oltatlan mésszel öntötték le a tetemeket, hogy ne maradjon semmi belőlük.

Annak ellenére, hogy a „székely vértanuk” között számon tartott Váradi József próbálkozása kudarccal végződött mindörökké beírta nevét a szabadságért küzdő hősök közé. Minden évben, március 15 – én megemlékezünk Váradi Józsefről, nem, mint 1848 – as hősről, hanem mint aki életét adta egy eszméért - a szabadságért.



2013-01-17 11:26:17
Lazar Raimond

Iskolánk rövid története


2012-10-05 12:33:25
Lazar Raimond

A honlapról
(2010-02-21, Szép Sándor)